Van kiút az ördögi köreinkből
- tanacsado
- 2015. okt. 22.
- 2 perc olvasás
Mindenki folyamodott már az önsorsrontás eszközéhez, amellyel egy olyan öngerjesztő folyamatot indítunk be az életünkben, ami biztosítja számunkra a kudarcot.
Nagyon nehéz észrevenni, és még nehezebb beismerni, ha már belekerültünk ebbe a mókuskerékbe. Még azok is, akik látszólag remekül menedzselik az életüket, beleszaladhatnak időnként olyan szituációba, amikor egyszerűen nem értik, hogy miért történik velük valami folyton ugyanúgy. Bár tudjuk, hogy valamin változtatni kellene ahhoz, hogy legközelebb ne így legyen, ez nem is olyan egyszerű.
A barátok már meg sem lepődnek, ha újra és újra ugyanazzal a történettel hozakodunk elő, és ez külső szemmel érthetetlenné, fárasztóvá válhat; egy idő után már nem is igen akarnak róla hallani.
Lehet, hogy sokadszorra végződik ugyanúgy a párkapcsolatunk.
Lehet, hogy már megint nem mentünk el egy állásinterjúra.
Lehet, hogy újból olyan személyek barátkoznak velünk, akik csak kihasználnak.
Lehet, hogy megint nem tetszik a képzés, ahova beiratkoztunk.
Lehet, hogy sorozatosan ugyanazokba a hibákba esünk, mint a szüleink.
Számtalan variáció létezik, és csak nehezíti a dolgot, hogy a barátok megmondták előre. Igen…viszont ettől nekünk nem lett jobb. Sőt, ők milyen okosak, tehát akkor ebből az következik, hogy mi vagyunk a hülyék, amiért már mindenki látta előre, és megint ugyanaz történik velünk?
A válasz: nem.
Ha azt gondoljuk, hogy bennünk van a hiba - bezzeg mindenki más ezt mennyivel jobban tudja -, akkor azzal bent tartjuk magunkat a saját magunknak kreált zsákutcában.
Ehelyett azon kellene gondolkodnunk, hogyan lehetne ezt legközelebb másként. Már nagyon jól ismerjük a helyzetet ahhoz, hogy időben észrevegyük a vészjelzéseket. Ha ezeket tudatosítjuk, akkor megadjuk magunknak újból a döntéshelyzet lehetőségét; választhatunk, hogy a járt, eddig nem bevált, és valószínűleg ezután sem túl sikeresnek ígérkező úton megyünk tovább, vagy pedig nemet mondunk rá, és más opciót keresünk.
Könnyűnek tűnik, valójában nem az. A kellemesen ismerős, biztonságosnak tűnő szituációban nem az jár a fejünkben, hogy ez már megint nem lesz jó; de ha odafigyelünk, akkor saját magunknak tudunk más utakat mutatni. Ehhez a túlságosan is ismerős irányt ki kell zárnunk, és nyitottá kell válnunk új dolgok felé. A változást akarnunk kell, különben nem fog menni.
Előfordul, hogy ezek a köreink kényszerítő erővel bírnak, és nem értjük, hogy a szenvedés ellenére miért nem szállunk ki belőle, és maradunk benne évekig, sőt akár évtizedekig.
Ha felismeri, hogy hiába döntött a változtatás mellett, önsorsrontó köreiből képtelen kiszállni, akkor mindenképpen forduljon szakemberhez segítségért.
コメント