Meddig halogatjuk a döntéseinket?

A mai felgyorsult világban szinte minden pillanatban döntést kell hoznunk valamiről. Ingereket próbálunk kizárni, különben elárasztanának minket az információk, reklámok vagy a szörnyűségek, amelyeket folyamatosan látunk, hallunk, olvasunk. Ezzel általában jól boldogulunk, hamar megtanuljuk, hogy mire mondjunk nemet, és mivel ne foglalkozzunk. Életünk nagy döntéseit azonban hajlamosak vagyunk akár a végsőkig halasztani.

Néhány évtizeddel ezelőtt még Európában is egyértelműek voltak a szerepek, kevés választási lehetőségük volt az embereknek, ezért nem is kellett túlságosan stresszelniük a döntéshozáson. Manapság semmi nem egyértelmű, ami régen annak számított. Nem kötelező 20 évesen gyermeket vállalni, a nők a jogaikért küzdenek, tanulnak, a férfiaknak és a nőknek fogalmuk sincs, hogyan kellene viselkedniük abban az új helyzetben, amiről a szülőktől nincs használható példájuk.

A mai világban az óriási szabadságot hajlamosak vagyunk félreértelmezni, és nem dönteni, annak érdekében, hogy a lehetőségek mennyiségi látszatát fenntartsuk. Amíg magunk előtt látjuk a lehetőségeket, és nem tesszük le a voksunkat valamelyik mellett, könnyen azt hihetjük, hogy még bármi lehet, de minél tovább halogatjuk a döntést, lehetőségeink elszállnak, és könnyen előállhat a két szék között a pad alá kerülés esete. A döntések halogatása kiszolgáltatottá tesz minket. Ha nem hozzuk meg a döntéseket, vagy meghozzuk, de nem kommunikáljuk mások felé, azzal egyáltalán nem leszünk szabadok. Sőt, sokan még arra is játszanak, hogy mások mondják ki a végső szót. Ez azonban soha nem akkor történik, amikor már maguktól lezárnának, vagy elkezdenének valamit. Minél később, annál több idő és energia megy kárba, hiszen amíg nincs kimondva a végleges döntés, addig kötésben maradunk.

Ha már tudja, hogy le kellene zárnia a párkapcsolatát, akkor nemcsak a párjának, de saját magának is akkor tesz jót, ha vállalja a felelősséget, és kimondja a döntését. A másikat olyan helyzetbe hozni, hogy neki kelljen meglépnie azt, amit mi nem merünk, mert kellemetlen konfrontálódni, gyermeki függőségben tart, kiszolgáltat egy helyzetnek, amivel kapcsolatban már rég tudjuk, hogy nem működik.

Munkahely kapcsán is ugyanez a helyzet, ha kirúgatjuk magunkat ahelyett, hogy odaállnánk a főnök elé, és megbeszélnénk vele, hogy mit lehetne tenni, azzal egyáltalán nem biztosítjuk a saját szabadságunkat. Ha mástól várjuk a döntéshozást, akkor ugyan meg lehet próbálni áttolni a felelősséget, de végső soron mindegy, hogy ki, és mit tanácsolt, javasolt, a következményekkel nekünk kell számolnunk, a saját életünket nekünk kell élnünk.

Lehet életünk végéig gyerekszerepben maradni, és mindig azt várni, hogy majd mások jobban fogják tudni, hogy mi a jó nekünk, de sokkal hatékonyabb lenne, ha vállalnánk a döntéseinket. Aki felnőtt, és rosszul dönt, tanul belőle. A szabadságot sokan hangoztatják, mégis borzasztóan félnek tőle. Egyszerűbb a mások által mutatott irányba tartani, mert akkor legalább megvan az irány. Mégis érdemes megtalálni inkább a saját utunkat, mint hogy egy olyan cél felé haladjunk, ami nem is a miénk. A halogatással saját energiáinkat raboljuk, és elsősorban saját magunkkal szemben nem vagyunk korrektek. Vegyük figyelembe, hogy minden pillanatban döntést hozunk az életünkről, ezáltal bármit csinálunk, vagy nem csinálunk, a nem-döntéssel is döntünk.

Ami már megtörtént, azt nem tudjuk visszacsinálni, de ha előre tekintünk, a jelenben nagyon sokat tehetünk magunkért. Érdemes megállni, és átgondolni, hogy mi az az erőforrás, amit még nem használtunk, és ha eddig nem tettünk meg mindent, csak vártuk az eredményt, akkor most van itt az ideje, hogy elkezdjük vállalni a felelősséget. A halogatásnak nagyon súlyos következményei lehetnek, és szinte biztos, hogy nem őszinte, gyermeki módja a problémamegoldásnak. A végtelenségig nem lehet halogatni, mert akkor majd az élet megoldja helyettünk a kérdést, csak nem úgy, ahogy mi azt szeretnénk. Saját magunkat, saját életünket mi ismerjük a legjobban, a legjobb döntéseket is mi magunk tudjuk meghozni. A kudarc, tévedés lehetősége minden döntésben benne van, mégis megéri vállalni a kockázatot, és előbb tanulni az elkövetett hibákból, mint később megbánni, hogy nem léptünk időben.

Aki tisztában van azzal, hogy problémát jelent számára döntéseinek halogatása, azt is tudja, hogy mit kellene tennie, mégsem tudja megtenni az első lépést, kérjen szakembertől segítséget.