Jobb agyféltekés rajzolás vagy stresszoldó színezés?
Minden módszer érdekel, így ezeket is kipróbáltam. A jobb agyféltekés rajztanfolyamot nagyon vártam, de nem azt kaptam, amit vártam tőle. A színezést stresszoldónak hirdetik a könyvesboltok, hirtelen nagyon népszerű lett, és rengeteg felnőttek számára készült változata kapható.
Mire jók és kinek valók?
A rajzolás és színezés alapvetően szerintem mindenkinek jó hobbi lehet, aki egyébként nem ezzel foglalkozik. Kitartásra, türelemre szükség van, és az agyunkat egy kicsit másképp terheli le, mint a vizsgákra tanulás, vagy az irodai munka. A jobb agyféltekés rajztanfolyamot első hallásra valami fantasztikusan kreatív dolognak tartottam, de aztán hamar kiderült, hogy nem erről szól. Tulajdonképpen mértani pontosságú másolatot kell készíteni, és ehhez megtanítják a tanfolyamon, hogy mit kell figyelni. Igazából pofon egyszerű, el kell vonatkoztatni attól, hogy éppen egy arcot, kutyát, vagy mit rajzolunk, és kizárólag az apró részletekre kell koncentrálni. Számomra először csalódás volt, azt éreztem, hogy ezzel a módszerrel tökéletesen felül lehet írni a rajzkészséget, és bárki megtanulhat fényképről másolni, aki rászán néhány órát. A tanfolyam azoknak jó, akik alapvetően nem tudnak rajzolni, és kis befektetéssel óriási fejlődést szeretnének magukon tapasztalni. Amire egyébként valóban büszkének is lehet lenni, hiszen egy olyan tevékenységről van szó, amihez szükség van pontosságra és türelemre; amit egyébként fejleszt is ez a fajta tevékenység.
A színezéshez készült rajzok alapvetően hívják, hogy nagyon élénkké, nagyon színessé alakuljon a végeredmény. Nem kell hozzá más, csak jó néhány színes ceruza, és pár óra. Itt nincs mit megtanulni, a rajz készen van, nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy ne legyen halvány a színezés, és ne menjünk ki a vonalból. A nagyon apró vonalazás egy-egy árnyalatot hív, nem cél, hogy árnyékoljunk, így tulajdonképpen a végeredmény biztos siker. Itt ugyanúgy kell színezni, mint ahogy gyerekkorunkban színeztünk, finommozgásban pedig már jók vagyunk, úgyhogy a művelet elsősorban nem a készségeink fejlesztését szolgálja, hanem koncentrációt igényel, ezáltal nagyon bele lehet merülni, és a végeredménynek már a látványa is önjutalmazó értékű. A színek hatással vannak a hangulatunkra, és aki hagyja magát, önfeledt gyermekké válhat néhány órára.
Színezni és rajzolni kellemes időtöltés, kénytelenek vagyunk türelmet gyakorolni, és a kézzel készített ajándékokat kedvelők számára is újabb lehetőségeket ad. Nem mindenki emlékszik vissza örömmel az iskolai rajzórákra, és a régi rossz élmény miatt tévesen azt raktározzák el sokan, hogy nincs érzékük a rajzoláshoz. Pedig sok esetben csak gyakorlás és technika kérdése. Aki nem grafikusi vagy festőművészi címre pályázik, hanem érdekes és értelmes hobbit keres, akár a jobb agyféltekés rajzolással, akár a felnőtteknek szóló színező könyvek segítségével próbálja ki magát, elérhető célt tűz ki magának, fejleszti a türelmét, gyakorolja az apróbb célok kitűzését és elérését, kikapcsolódik, és ha befejezte a művét, büszke lehet saját magára. Akinek nincs kedve hozzá, az viszont ne csinálja, mert a türelemjátékkal pillanatok alatt fel lehet bosszantani a kényszerből művészkedőket.
